2022, Volume 19, Issue 2
|
Anita Rácz Settlement Names Referring to Eastern Slavic Settlers in Medieval Hungary
Voprosy onomastiki, 2022, Volume 19, Issue 2, pp. 85–103 (in English) Received on 8 November 2021 Abstract: Hungarians arrived at the Carpathian Basin at around 895–900 and after a long journey from the east they occupied the interior plains, mostly the river valleys (in Hungarian history, this event is referred to as the Conquest). The previous tribal alliance had slowly disintegrated by the time of king Stephen I (1001–1038) when pagan beliefs were replaced by Christianity. The peripheral areas of the Kingdom of Hungary, however, were typically uninhabited until the 12th century when the ethnic landscape started changing with the arrival of Saxon settlers, Slavs, Romanians, and Pechenegs. We have no Hungarian written sources from the time preceding the Conquest. The early Latin (less frequently Greek) written sources contain Hungarian words and expressions only sporadically and they are mostly proper names designating places. However, due to their early appearance and low number, these have proved to be truly valuable for linguistics and historical studies exploring the early history of Hungarians and the ethnic and population history of the contemporary Carpathian Basin. In this respect, the settlement names rooted in ethnonyms have a key role as they also shed light on relations between Hungarians and other peoples. This paper studies settlement names that may refer to Eastern Slavic settlers designated by the ethnonym orosz in the medieval Hungarian language. The ethnic groups designated by this name were first registered in the 11th–12th century, however, groups of Slavs could have joined the Hungarian populace before the Conquest. The study shows that the highest proportion of settlement names derived from this ethnonym are found in the northeastern, northern, as well as eastern regions of early medieval Hungary, mostly along the border of the country. The author describes the most frequent name formation patterns that can also be used for relative dating of oikonyms, and discusses the extension to which these data may be useful for the reconstruction of the ethnic landscape of medieval Hungary. Keywords: Old Hungarian language, Carpathian Basin, toponyms, settlement names, ethnonyms, ethnic history. Acknowledgements TThis study is part of the project carried out by the Research Group for Hungarian Language History and Toponomastics (University of Debrecen — Hungarian Academy of Sciences). References ÁSz. — Fehértói, K. (2004). Árpád-kori személynévtár 1000–1301. Budapest: Akadémiai Kiadó. Benkő, L. (1998). A szlávok népnevei Anonymusnál és ómagyar nyelvi hátterük. In L. Benkő (Ed.), Névés történelem. Tanulmányok az Árpád-korról (pp. 58–75). Budapest: Akadémiai Kiadó. Bényei, Á. (2012). Helynévképzés a magyarban. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. Czuczor, G., & Fogarasi, J. (1862–1874). A magyar nyelv szótára. Pest (Budapest): [s.n.]. CsnE. — Hajdú, M. (2010). Családnevek enciklopédiája. Leggyakoribb mai családneveink. Budapest: Tinta Könyvkiadó. EWUng. – Benkő, L. (Ed.). (1993–1997). Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen (Vols. 1–2). Budapest: Akadémiai Kiadó. FNESz. — Kiss, L. (1988). Földrajzi nevek etimológiai szótára (4th ed., vols. 1–2). Budapest: Akadémiai Kiadó. Gy. – Györffy, Gy. (1963–1998). Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza (Vols. 1–4). Budapest: Akadémiai Kiadó. Györffy, Gy. (1958). A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig. Századok, 92, 12–87, 565–615. Györffy, Gy. (1958/1990). A magyarság keleti elemei. Budapest: Gondolat. Heller, Gy. (1981). Comitatus Zempliniensis. Die historischen Ortsnamen von Ungarn. München: Finnisch-Ugrisches Seminar. Jakó, Zs. (1940). Bihar megye a török pusztítás előtt. Budapest: Sylvester Nyomda. Kenyhercz, R. (2014). A szláv helynévformánsok kölcsönzéséről (az -óc végű helynevek a magyarban). Nyelvtudományi Közlemények, 110, 205–226. Kresznerics, F. (1831). Magyar szótár gyökérrenddel és deákozattal (Vols. 1–2). Buda. Kristó, Gy. (1980). Oroszok az Árpád-kori Magyarországon. Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 67, 57–66. Ligeti, L. (1986). A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás előttés az Árpád-korban. Budapest: Akadémiai Kiadó. Maksai, F. (1940). A középkori Szatmár megye. Budapest: Stephaneum Nyomda. Milleker, B. (1915). Délmagyarország középkori földrajza. Temesvár: Délmagyarországi Történelmiés Régészeti Muzeum-Társulat. Németh, P. (2008). A középkori Szatmár megye települései a XV. század elejéig. Nyíregyháza: Jósa András Múzeum. Pápai Páriz, F. (1708). Dictionarium Latino-Hungaricum, succum & medullam purioris Latinitatis, ejúsque genuznam in Lingvam Hungaricam conversionem, ad mentem & sensum proprium scriptorum Classicorum, exhibens: Indefesso XV. Annorum labore, subcisivis ab ordinariis negotiis, temporibus collectum, & in hoc Corpus coactum. Leutschoviae: [s.n.] (later editions: Nagyszombat, 1762. Szeben and Pozsony, 1767, 1772, 1801). Rácz, A. (2011). Adatok a népnévvel alakult régi településneveink történetéhez. Debrecen: Debreceni Egyetemi Kiadó. RMCsSz. — Kázmér, M. (1993). Régi magyar családnevek szótára XIII–XVII. század. Budapest: Magyar Nyelvtudományi Társaság. Šmilauer, V. (1970). Příručka slovanské toponomastiky. Handbuch der slawischen Toponomastik. Praha: Academia. Szenczi Molnár, A. (1611). Lexicon Latino-Graeco-Hungaricum: summa diligentia collectum, adauctum et nunc recens excusum, in quo & propria nominapro studiosis orthographiae Graece sunt expressa & appellativis synonyma Graeca passim inspersa sunt non pauca: vocibusvero positione & diphthongis carentibus, subjecti sunt versus veterum poetarum, quantitates syllabarum indicantes. Hanoviae: [s.n.]. TESz. — Benkő, L. (Ed.). (1967–1976). A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Vols. 1–3). Budapest: Akadémiai Kiadó. WOT. — Róna-Tas, A., & Berta, Á. (2011). West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian (Vols. 1–2). Wiesbaden: Harrassowitz Verlag. |
 |
